A bevezető videóban és ebben a leírásban találsz néhány fontos információt, kérlek olvasd el, hallgasd meg figyelmesen, hogy a lehető legtöbbet ki tudd hozni az anyagból:
Ezek a gyakorlatok nem feltétlenül a gyakorlás közben hoznak majd felismeréseket és gyógyulást. Ne is ezt várd tőlük, kérlek! Közben is eltölthetnek jó érzések, de a célunk, hogy hosszútávon a létmódoddá váljanak, vagyis te válj azzá az örömmé és békévé, amit a gyakorlatok során tapasztalsz és erősítesz.
És végül: kérlek, ezeket az anyagokat bizalmasan kezeld, mert rengeteg időm, energiám van mind az elsajátításukban, mind a kurzus elkészítésében. Nagy szeretettel készítettem nektek, kérlek, tisztelj meg azzal, hogy ha úgy gondolod, valakinek hasznos lehet, elirányítod hozzám. Ezt azért is kérem, mert érzékeny területeken bolyongunk a folyamat során, és több kárt tud okozni, mint fejlődést, ha valaki csak úgy magától, segítség nélkül kezd neki, mintha vezetetten, támogatással végezné. Köszönöm!
Bármikor visszatérhetsz a gyakorlatokhoz, a 6 hét letelte után is, sőt nagyon biztatlak, hogy igyekezz minél többet beépíteni a mindennapjaidba, új szokásokat kialakítva.
Ha elakadnál, kérlek írj nekem és segítek.
dr. Rick Hanson: Sírjak vagy nevessek? – Az emberi agy boldogságra hangolható
Peter A. Levine – A tigris felébresztése
Alapelvünk az egész kurzus során, az úgynevezett orientáció.
A mai világban a legtöbb időt túlélő, készenléti üzemmódban töltjük. Figyelmünk folyamatosan a környezetet pásztázza, résen van, hogy ha bármilyen veszély közeledne, időben tudjon reagálni.
Amikor bele vagyunk ragadva ebbe a túlélő stressz-üzemmódba, valójában az idegrendszerünk teljesen el van hangolódva: veszélyesnek ítéljük meg azt, ami nem is az, és nem ugrunk időben, amikor valami viszont valóban veszélyes a számunkra. Például ezért maradunk benne hosszú ideig mérgező kapcsolatokban, ezért nem váltunk munkahelyet, ezért nem vigyázunk a testünkre kellőképp vagy pont, hogy túlzásba esünk az egészségünket illetően és már-már megszállottakká válunk az egészséges étkezést, vagy sportot illetően. Ennek a beragadásnak a hátterében nagyon sokszor valamilyen trauma áll. A trauma ugyanis nem más, mint egy olyan stresszválasz, ami nem tudott megfelelően lefutni. A traumatizáltság eredménye tehát az lesz, hogy vagy hiperéberek leszünk és mindenre ugrunk, vagy ellenkezőleg: teljesen bezárunk és elveszítjük a kapcsolatot a környezetünkkel és önmagunkkal.
Itt jön képbe az orientáció, mint nagyon fontos eszköz az idegrendszerünk visszaállításához.
Mi is az orientáció és hogyan tud segíteni?
Egész egyszerűen megfogalmazva kapcsolódás a környezetemmel. Amikor orientálódom, körbenézek: Mi vesz körül? Kik vannak körülöttem? Mi van a szobában, ahol ülök, ebben a pillanatban?
Az orientáció kulcsfontosságú lesz a biztonságérzeted megerősítésében. Amennyire egyszerű, annyira hatékony gyakorlat. Ha csak egyetlen dolgot tudsz beépíteni az életedbe hosszútávon, az ez a gyakorlat legyen.
Lehet, hogy nagyon erőteljes hatást fogsz megélni, amikor csinálod, lehet, hogy alig fogod először érezni, hogy miért is jó ez neked. És sajnos az is lehet, hogy megijedsz, miközben csinálod: ez akkor fordulhat elő, ha nagyon magadba zárkóztál éveken át. Annyira veszélyesnek élted meg a környezetedet, pl. háború vagy baleset vagy erőszakos környezet miatt, hogy az egyetlen túlélési stratégiád ez a bezárkózás volt. Ne tántorítson el a gyakorlástól, ha így lenne: az esetleges szorongás vagy aggódás, netán harag az idegrendszered természetes reakciója. Lehet, hogy legszívesebben visszabújnál a csigaházadba, de kérlek, ne tedd. Először csináld csak kevés ideig és idővel egyre kényelmesebbé és táplálóbbá fog válni.
Különösen ajánlott orientálódni a hanganyag segítségével, ha egy nehezebb életesemény vagy szituáció után úgy érzed, bezárkóztál vagy nagyon szorongani kezdesz, esetleg bénultnak és motiválatlannak érzed magad. Csak vedd elő és orientálódj. Később már a vezetett anyag nélkül, magadtól is menni fog.
Kérlek az egész kurzus alatt, a hanganyag napi elvégzésén kívül figyeld magad.
Vajon mennyi időt töltesz ebben a megfeszített állapotban? Naponta többször csekkolj be a gondolataidba, a testedbe kérdések formájában is és írd le:
• Mire gondolok most? Milyen gondolataim vannak? Érzek-e valamilyen nyomást, feszülést, kellemetlent a testemben?
• Mi vesz most körben engem?
• Nézz a távolba, orientálódj, nyugtasd a tekinteted a távolban.
Nézz körbe, és tudatosítsd, hogy valóban van-e bármilyen konkrét veszély, ebben a szent pillanatban, amitől rettegni kellene?
Végig a kurzus alatt csináld.
Honnan tudhatod, hogy biztonságban vagy? Onnan, hogy lazának érzed magad. Kilazulnak az izmaid, felszabadult, kreatív, játékos és kíváncsi vagy. A légzésed nyugodt, a szívverésed egyenletes és optimális tempójú, tisztán tudsz gondolkodni, a tekinteted lazán pihen meg a körülötted lévő dolgokon, embereken. Békét érzel. Testtartásod laza, nyitott. Flow-élmény.
Ezt az állapotot sokkal kevesebbszer éljük, mint amennyi egészséges lenne. Azért fontos ebben a nyugodt, ún. pihenj, eméssz állapotban sokat tartózkodni, mert a szervezet öngyógyító, korrigáló folyamatai, a napi stresszt közömbösítő hormonok ebben az időben tudnak termleődni és fejtik ki legoptimálisabban a hatásukat.
Ne csodálkozz, hogy nehéz állandósítani ezt a nyugalmat, hiszen ennek évmilliókon át kialakult evolúciós okai vannak: a vadonban vagy te szereztél zsákmányt, vagy te voltál a zsákmány. Nem volt ilyen kényelem, amit jelenleg tapasztalunk. Így (főleg) az emberi elme arra van kitalálva, hogy megvédje az életünket és a tulajdonunkat. Két fő feladata, hogy a testüket biztonságban tartsa (túlélési szándék) és a megszerzett javakat megtartsa (birtoklási szándék).
Emiatt folyamatosan a külvilágra koncentrál, folyamatosan pásztázza a potenciális veszélyforrásokat, hogy bármikor fel tudjon lépni ezekkel szemben.
Túlélés szempontjából a pozitív történéseknek az elme számára egyáltalán nincs jelentősége, minek fordítson hát energiát az észrevételükhöz?! Igazi para-gép ez az Egócska :)
De itt jön a kis trükkünk, amihez igazából semmi másra nincs szükséged, mint magadra és egy kis elköteleződésre.
Hogyan tudod elérni, hogy egyre jobban kielégítődjön a biztonság és a kapcsolódás iránti igényed, így Egócskát át tudd huzalozni, hogy ezután könnyebben észrevegye és átadja magát a pozitív élményeknek?
Az ajánlatom egy ún. mentális diéta. Egyrészt el kell kezdeni megfigyelni, és aztán tudatosan megzabolázni a gondolataidat, másrészt pedig tudatosan meg kell tanulnod észrevenni a jó dolgokat a napjaidban, a környezetedben, az életedben. Ez a fentebb említett okok miatt szinte lehetetlennek fog tűnni, de ígérem, hogy ha kitartóan gyakorolsz és napi szinten beiktatod ezt a pozitív fókuszt az életedbe, eddig ismeretlen pozitív spirálokba fogod tudni magad helyezni.
Amikor az apró, örömteli pillanatoknak (kávé illata, meghitt beszélgetés a barátaiddal, cicadorombolás, stb) egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítasz és egyre mélyebben átéled őket, az agyad az idegrendszeri rugalmasságnak és tanulókészségének, az ún. neuroplaszticitásnak köszönhetően új idegpályákat kezd el kiépíteni, és amint gyakorolsz, tapasztalsz, mélyülsz ebben, egyre vastagodnak és erősödnek ezek az idegpályák. Egy év múlva ilyenkor magadra sem ismersz majd! :)
Nagyon figyelj most: nem azt javaslom, hogy ha bármilyen negatív esemény történik veled, akkor azt hagyd figyelmen kívül. Az effajta ,,pozitív pszichológia” nagyon káros tud lenni. A nehéz élményekkel igenis szembesülni kell ahhoz, hogy hosszútávon egészséges maradj. Inkább arra biztatlak, hogy jelölj ki 10 percet minden nap (ha nincs időd, akkor heti 1-2 nappal kezdd), amikor sorra veszed a jó és biztonságos dolgokat az életedben.
Ehhez használd bátran a lentebb csatolt meditációt, vagy a következő feladatot (vagy akár mindkettőt, ha időd engedi) és töltekezz a biztonságot jelző testérzetekből.
Írd össze egy szép füzetbe a következőket:
– biztonságos emberek az életemben
– biztonságot adó helyek a környezetemben
– biztonságot adó érintések
– biztonságos tevékenységek
– biztonságot sugárzó helyek a testemben
Fókuszváltó letölthető audiógyakorlat
Peter Levine, amerikai pszichoterapeuta nagyon sokat foglalkozik a traumák testbe ragadt lenyomataival és a disszociációval. A disszociáció röviden egy túlélő, önvédelmi stratégia, amit a szervezet akkor választhat, ha potenciális életveszély áll fenn. Egyfajta önérzéstelenítésről van szó, hogy minél kevésbé érezzünk a halál pillanatában. Potenciális életveszély alatt nem feltétlenül háborúra kell gondolni, egy kisgyereknek akár elég egy családi veszekedés is, vagy a verbális bántalmazás.
Két gyakorlatot hoztam tőle:
Az egyik segítségével visszacsalogatjuk a disszociált részeinket a testünkbe, elkezdjük érzékenyíteni a szöveteinket. Nagyon rövid és könnyű gyakorlat: annyit kell csinálnod, hogy a talpaidtól a fejed tetejéig végignyomkodod és/vagy végigpaskolod a tested minden pontját. Folyamatosan rajta tartod a figyelmed minden egyes ponton, majd ha végeztél, ülj kényelmesen pár percig, hogy megfigyeld, mit érzel a testedben.
A második a biztonságérzetünkre van nagyon jó hatással, ez egy ötlépéses folyamat:
A leírásban fogsz találni még egy testébresztő gyakorlatot és egy vezetett audiógyakorlatot is. Csináld a saját tempódban, nem kell rohannod. A lényeg, hogy minden nap foglalkozz egy kicsit a biztonságérzeted visszaépítésével.
– leírás
Amikor az alapvető biztonságérzetünk gellert kap egy traumatikus esemény hatására, a legfontosabb következmény a test és lélek kapcsolatának megszakadása lesz. Elérzéketlenedhet a bőrünk, és más finomérzékelési képességeink, és akár egészen a disszociációig is eljuthatunk – egyéni érzékenységünk és a trauma erősségétől függően. A disszociáció egy olyan, testtől elkapcsolódott állapot, ami főleg életveszélyes(nek tűnő) helyzetekben alakul ki. (A legenyhébb formája egyfajta bódultságként írható le, a legszélsőségesebb pedig az ún. multiplex identitás zavar.) Ebben az állapotban gyakorlatilag érzésteleníteni tudjuk magunkat: lekapcsoljuk az összes érzékszervünket, hogy ne kelljen éreznünk, ami mindjárt történik velünk (pl. megvernek, egy állat széttép, vagy leüvöltik a fejünket, stb.)
Sokan arról számolnak be, hogy egy ilyen traumatikus esemény alatt ,,kiszállnak a testükből” olyan, mintha kívülről látnák magukat: nem éreznek se fájdalmat, se félelmet, se egyéb érzelmet. Sajnos aki beleragad egy ilyen disszociatív állapotba, később a pozitív érzelmeket sem tudja majd átélni…
Ez egy nagyon nehezen észrevehető jele a traumatizáltságnak.
A következő gyakorlattal elkezdjük visszahúzni, visszacsalogatni magunkat és elkapcsolódott lélekrészeinket a testünkbe.
Ehhez szükségünk lesz egy pulzáló módba állítható zuhanyfejre. Ha nincs ilyened, nagyon megéri beszerezni, mert rengeteget fog dobni a közérzeteden a feladat elvégzése.
Minden nap, kb. 10 percig zuhanyozz lágyan pulzáló vízsugárral: a víz hőfokát hűvösre vagy langyosra állítsd, és az egész testedet zuhanyozd vele végig. Fontos, hogy a figyelmedet is mindig azon a területen tartsd, ahová épp a vízsugár céloz: kezdd a kézfejeddel, majd jöhet a tenyered, a csuklód, alkarod, felkarod, hónaljad, vállad, nyakad, arcod két oldala, és így tovább az egész tested (homlok, mellkas, hát, has, csípő, combok, lábszár, boka, lábfej, talp, stb) Kövesd végig a folyamatot, mint egy vezérfonalat egy labirintusban. Csináld akkor is, ha érzéketlennek tűnik, esetleg tompa, vagy fájdalmas az adott terület. Lehet, hogy egy idő után érzelmek is meg fognak jelenni, csak hagyd őket kipörögni, anélkül, hogy meg akarnád változtatni, vagy el akarnád mulasztani.
Minden egyes testrészt üdvözölj és mondd ki: ,,Ez itt az én karom. Szia újra itt(hon)!”
Amikor végeztél, tölts még pár percet azzal, hogy megfigyeled a változásokat (ha vannak) a testedben. Ha nincsenek, az is teljesen rendben van.
– audiógyakorlat
leírás
Az egyik leghatékonyabbb fegyvered a különböző légzőgyakorlatok alkalmazása és a mindennapjaidba való beépítése lesz, ha a biztonságot szeretnéd visszaépíteni az életedben.
Ezért ezen a héten csak a légzésedre fogunk fókuszálni. Természetesen, ha az előző heti technikákat szeretted, és az időd engedi, nyugodtan végezd el őket.
Hosszútávon végül is az a célunk, hogy ne csak 1-2….6 hétig csináld, hanem a mindennapjaid részévé váljanak.
Ez a technika kivételesen jól alkalmazható stresszkezelésre és segíthet könnyebben és mélyebben aludni, így estére mindenképp érdemes beiktatnod. Amerikai tengerészgyalogosok számára fejlesztették ki ezt a technikát, hogy jobban bírják a rájuk nehezedő stresszt és többet tudjanak aludni. Akár már 5 perces gyakorlás is változást tud hozni.
Így csináld:
Képzelj el egy négyzetet (dobozt). Az egyik oldalán kezdj el ,,felmászni” és szívd be a levegőt 4 másodpercen keresztül, majd a tetején mássz el a másik sarkáig, amíg benntartod a lélegzeted 4 másodpercig. Ezután a kifújás alatt ereszkedj le az oldalán megintcsak 4 másodpercig, majd 4 mp-en keresztül ne vegyél új lélegzetet. Csinálhatod ezzel a vizualizációval is, de akár csak simán számolással is hatékony.
Tehát 4 mp BE – 4 mp BENNTART – 4 mp KI – 4 mp KINNTART
A másik technika, ami főleg a vérnyomás és a szívverés szabályozására hat, az ún. rezonáns légzés. Szabályozza a szívünk ritmusát, segít az optimális oxigénellátásban, így az emésztésünkre és az egész szervezetünkre jótékony hatással lesz.
Így csináld:
Először is helyezd a kezed (egyiket, vagy mindkettőt) vagy akár csak egy ujjad a szívedre, hogy könnyebben ott tudd tartani a figyelmed rajta.
Képzeld el, hogy a levegőt a szíveden keresztül szívod be 5,5 másodpercig, majd a szíveden keresztül fújod ki, szintén 5,5 másodpercen át. A lényeg az egyenletesség és, hogy a be és a kilégzések között ne tarts szünetet. Legyen ez egy folyamatos ki-be áramlás.
Ezt csinálhatod reggel, este, napközben, bármikor, amikor van 5-8 perced magadra (buszon, villamoson, tanteremben, sorban állás közben, stb.)
Tipp:
Próbáld meg a levegőket minél mélyebbre, a tüdőd alsó harmadába venni, hogy minél teljesen légzés valósulhasson meg. A stressz egyik fő hatása, hogy felszínessé válik a légzésünk, ami újabb stresszt okoz a szervezetnek, azt üzenve, hogy nincs idő és lehetőség ellazulni, így bele is kerültünk az ördögi körbe.
Egy erőteljesen nyugtató, vezetett gyakorlatot vagy inkább meditációt hoztam neked erre a hétre.
Pár szóban a vesékről, és a tetejükön csücsülő mellékvesékről:
Mellékveséink többek között a különböző hormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol) termeléséért és szabályozásáért felelnek. Amikor bekapcsol a stresszválasz (üss/fuss), akkor ők aktiválódnak és reagálnak az ingerre, mégpedig úgy, hogy összehúzódnak és a leggyorsabb hatású stresszhormont, az adrenalint választják ki és juttatják be a véráramba. Ha a stressz hosszabban folytatódik, akkor a másik erőteljes stresszhormon, a kortizol is kiválasztásra kerül és ez is bekerül a véráramba. Erre a működésre a hétköznapi életünk során abszolút szükségünk van, hiszen sok olyan tevékenységet végzünk, amihez picit szimpatikus állapotban, energizálva kell lennünk. De ha az erőkifejtés után nem nyugszunk meg, ha a stressz szintünk túlságosan hosszú ideig magasan marad, vagyis nem jövünk ki a válaszból, nem nyugszunk le, akkor ezek a hormonok, de főként a kortizol, mérgező koncentrációban lesznek már jelen a testben.
Ez pedig egy idő után teljesen kimeríti a mellékveséinket és kiégést, lerobbanást okoznak. Legrosszabb esetben pedig autoimmun és más gyulladásos állapotokhoz, pl. fekélyes bélgyulladáshoz, fibromialgiához, krónikus bőrtünetekhez, és más súlyos betegségekhez vezetnek.
Érdemes lesz viszonylag gyakran elvégezni a gyakorlatot, akár napi kétszer is, mivel ma egy teljesen túlhajszolt életmódot követünk. Sokkal több és rafináltabb stressz ér minket, amit sajnos észre sem veszünk a mindennapokban. Az állandó készenlét a telefon és a social media miatt, a produktivitást istenítő munka világa, a régről testünkben ragadt traumák, vagy akár egyetlen toxikus emberi kapcsolat is állandó készenlétben tarthatja a szervezetünket, folyamatosan magasan tartva a kortizol szintünket. A kortizol tehát hasznos és kell nekünk, de nem arra vagyunk kitalálva, hogy folyamatosan ebben az állapotban legyünk. A mellékveséink egy ideig jól végzik a munkájukat, de mint minden létezőnek, nekik is kellene valamikor pihenniük. Ezzel a meditációval egyre inkább megtanulsz kapcsolódni velük és meg tudod őket nyugtatni, engedélyt adsz nekik a pihenésre, hogy aztán újult erővel tudjanak megint dolgozni érted.
Csatoltam egy képet a veséinkről és a mellékveséinkről, hogy könnyebb legyen elképzelned az elhelyezkedésüket.
Vesék és mellékvesék elhelyezkedése
A legkényelmesebb talán, ha fekve végzed majd a gyakorlatot, a lényeg, hogy legyél betakarózva, legyél jó melegben, akár zoknit is húzhatsz, mert a vesék például stressz vagy hideg hatására feljebb húzódnak, így a kellemes inkább melegebb hőmérséklet is a lazulásukat fogja elősegíteni.
Akár beszerezhetsz emellé egy melegítő párnát is, amit a derekad alá csúsztathatsz a gyakorlat idejére, hogy még luxusabb élményt biztosíthass a szorgos kis veséidnek.
Ha már sokat gyakoroltad vezetetten, egy idő után elég lesz az is, hogy csak rágondolsz a veselazításra és máris sokat teszel a stressz szinted csökkentéséért.
Kellemes kapcsolódást és pihenést kívánok! :)
Egy egyszerű, de több részből álló gyakorlatot fogunk most csinálni. Az egyik részében az ún. alapzatokkal fogunk ismerkedni és tanulunk tudatosan földelni, a másik részében pedig erőforrásainkat fogjuk tudatosítani és meditálni a segítségükkel. Ha már többször végighallgattad mindkét az audiót, nyugodtan szétszedheted, és csinálhatod azt a részét, amelyikre épp nagyobb szükséged van. Érdemes napi szinten gyakorolni és megfigyelni a hatását az idegrendszeredre.
kis magyarázat az alapzatokról.
Összeírhatod magadnak ezeket az erőforrásokat és napközben is előveheted bármikor a jegyzeteid. Amikor átolvasod, érezd át a biztonságot, amit nyújtanak neked. Hol érzed ezt a testedben? Milyen érzés az, amikor biztonságban vagy? Kiegészítheted a gyakorlatot az előző héten elsajátított, megtartó érintésekkel.
– testedben
– tevékenység
– helyszín
– személy
Írj össze megerősítő mondatokat felhasználva az eddigi tapasztalataidat, amik összegyűltek a kurzus alatt… milyen érzetek, testérzetek, gondolatok jöttek fel a biztonságérzettel kapcsolatban (ehhez esetlegesen személyes konzultációra is szükség lehet korrekció vagy az egyénisítés miatt)
példák:
Biztonságban érzem magam.
Biztonságos léteznem.
Biztonságban vagyok most, itt.
Biztonságban vagyok akkor is, amikor mások csalódnak bennem.
Biztonságban vagyok, amikor önmagamat adom.
Biztonságban vagyok akkor is, amikor elengedem magam
Biztonságban vagyok, mikor elfogadok.
Biztonságos számomra elengedni a kontrollt.
Biztonságos számomra bizalommal élni.
stb
Ezeket mondogasd magadnak sokat, akkor is, ha az elméd ellenkezik.
Ötvözheted a megtartó mozdulatokkal, amiket a 3.héten tanultál.
Nagy dolgokat vittél véghez! :)
Olyanokat, ami bizonyosan erősíteni kezdte az önszeretetedet.
Tapasztalatom és tanulmányaim alapján az első és legfontosabb babalépéseket tetted meg és ez nagyon jó!
Egyetlen kurzus sem helyettesíti a személyes terápiát, ugyanis a traumáid is pont úgy keletkeztek, hogy egyedül lettél hagyva az érzelmeiddel és a problémáddal. Bátorítalak tehát, hogy vegyél igénybe olyan szakembert, akiben megbízol és aki a megtartás által meg tud tanítani megtartani önmagadat. Ha szimpatikus az, ahogyan én dolgozom, várlak szeretettel a haptonómiás üléseken, ami az elsődleges segítsége a biztonságérzet korrekciójának..
Bármikor visszatérhetsz a gyakorlatokhoz, a 6 hét letelte után is, sőt nagyon biztatlak, hogy igyekezz minél többet beépíteni a mindennapjaidba, új szokásokat kialakítva.
Ha elakadnál, kérlek írj nekem és segítek.
Pro-tipp: A biztonságérzet hiánya készenléti állapotot idéz elő. Így a legtöbbünknél sokkal több magnéziumot fog felhasználni a szervezetünk, ami magnéziumhiányt idézhet elő. Ezért érdemes lesz pótolni. Akár tablettában, akár por formájában.
De arra nagyon figyelj, hogy ne adagold túl!
csak korlátlanul őszinte kommunikáció. Azokon a területeken dolgozik, ahová a kognitív, elmére ható terápiák nemigen jutnak le.”
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.