A haptonómiában létezik egy fogalom: az elég jó anya. Magzati és gyerekkorunkban különböző szükségleteink és igényeink kielégítése a legközelibb gondviselőink kezében van. Ez a feladat a legtöbbször az anyára hárul. Ha bármilyen okból (távollét, halál, érzelmi eltávolodás, lelki sérülések, betegség) az anya nem tud ráhangolódni a babájára, mondjuk mert fél, hogy nem jól értelmezi a baba jeleit, vagy mert nem érzi magát biztonságban a kapcsolatában vagy a környezetében, az jelentősen tudja befolyásolni a baba fejlődését és később az egész életét. Anya hiába van ott fizikailag, ilyenkor a kapcsolat sérül, rosszabb esetben pedig ki sem alakul az egészséges kapcsolódás.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy haragudni kell arra a szülőre, aki esetleg tudatlanság, a szerencsétlen körülményei miatt vagy önhibáján kívül nem tudott megfelelni ezeknek a ,,lelki követelményeknek”. Egyszerűen csak érdemes megfigyelni, esetleg egy képzett terapeuta segítségével visszakövetni, hogy mi és mikor sérülhetett. Ez az első lépés, ami segíteni fog a problémáid gyökeréhez jutni, és minél hamarabb elkezdeni betölteni a keletkezett hiányt.