A haptonómiában létezik egy fogalom: az elég jó anya. Magzat- és kisgyermekkorunkban különböző szükségleteink és igényeink kielégítése a legközelibb gondviselőink kezében van. Ez a feladat a legtöbbször az anyára hárul, főleg életünk kb. első 3 évében. Ha bármilyen okból (távollét, halál, érzelmi eltávolodás, lelki sérülések, betegség) az anya nem tud teljes mértékben ráhangolódni a babájára, fontos szükségleteink szenvedhetnek csorbát, ami később egész életünkre hatással lesz. 
Lehet olyan, hogy az anya fél, hogy nem jól értelmezi a baba jeleit, vagy elképzelhető az is, hogy  nem érzi magát biztonságban a kapcsolatában vagy a környezetében, így ez a fajta érzelmi távollét jelentősen tudja befolyásolni a baba fejlődését és későbbi mentális – akár fizikai hogylétét is.
Anya hiába van ott fizikailag, ilyenkor a kapcsolat sérül, rosszabb esetben pedig ki sem alakul az egészséges kapcsolódás. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy haragudni kell arra a szülőre, aki esetleg tudatlanság, a szerencsétlen körülményei miatt vagy önhibáján kívül nem tudott megfelelni ezeknek a ,,lelki követelményeknek”. Egyszerűen csak érdemes megfigyelni, esetleg egy képzett terapeuta segítségével visszakövetni, hogy mi és mikor sérülhetett. Ez az első lépés, ami segíthet eljutni a problémáink gyökeréhez, és alkalmazásával elkezdhető az évekkel ezelőtt keletkezett hiány betöltése.