– fogalmazta meg egyetlen, kerek mondatban Popper Péter, magyar pszichológus, a traumatizáltság által okozott problémáink megoldását. Ennél szebben nem is lehetne leírni a kapcsolódás, mint áramlás erejét és fontosságát: egy adott rendszerben kialakult problémát, ugyan más eszközökkel, de ugyanabban a rendszerben lehet megoldani, az áramlás útjába került akadályok elhárításával.
A haptonómia pont ezzel foglalkozik: a megtartó érintéseken keresztül visszaszabályozza az elhangolódott idegrendszert, biztonságos teret és elegendő időt biztosít a távozásra atestbe ragadt és ott cirkáló, néha romboló energiáknak, megnyugvást ad leszakadt, lehasított énrészeinknek és gyógyírként szolgál a valaha megszerzett, akár magzati időszakból származó lelki, érzelmi sérüléseinkre.
Ez a szemléletmód hazánkban egyelőre még ismeretlen a nagyközönség előtt, ami annak is betudható, hogy nem egy konkrét lépésekre lebontható módszer. Nagyon intuitív, befogadó és a jelenben dolgozik. Pont az ellentéte annak, amire a ma embere felkapná a fejét. A hivalkodás és csodapirulák, az azonnali változást ígérő csodamódszerek uralta világban sajnos egy szelídebb megközelítés nehezebben ér el tömegeket. Pedig lehet, hogy pont erre a minőségre szomjazunk a legtöbben?
Lágy, megtartó és biztonságos. Szinte anyai.
Sokak számára idegen lehet még ez a fajta terápia, mert a legközelebbi kapcsolatainkban szoktuk csak beengedni a másik embert az intim terünkbe: családtagjainkat, párunkat, maximum a legközelebbi barátainkat. Mégis, ha megnézzük a ma emberét, kimondatlanul és csendben szenved ennek a természetes igénynek a hiányától. És még csak nem is biztos, hogy meg tudja fogalmazni, hogy ez a gondja.
Félreértésre adhat okot az is, hogy a többségünk összetéveszti a tiszta, megtartó érintésre való igényét a szexuális vonzalommal. Ennek pszichológiai okai vannak, például, hogy nem betöltött szükségléteink felnőtt korunkra nagyon sok esetben szexualizálódnak. Ez röviden azt jelenti, hogy azt hisszük, hogy szexuális együttlétre vágyunk az adott emberrel, partnerrel (partnerekkel) miközben valójában az édesanyánk méhében, majd karjában megélt egységélményre, ,,egy-test”-élményre éhezünk.
A tiszta szándékú fizikai közelség (pl.az anyai ölelés) egy olyan szükséglet, amit nem lehet és nem is kellene mással pótolnunk.
De akkor hogyan és honnan szerezhetünk be belőle eleget? Hogy lehet jóllakatni érzelmi testünket?
Például egy haptonómiás szemléletű folyamatban.
A korrekciós élmények, amik egy ilyen szomatikus terápiafajtában megtapasztalhatóak, egészen egyedülállóak a mentális jólléttel foglalkozó módszerek között.
Egy haptoterapeuta sosem gyógyít – szándékosan. A következő hasonlattal tudnám a legjobban leírni, hogy mi is történik az ülés alatt:
A terapeuta teljes figyelmét adva, kíváncsian hallgatózik a kezével. Rendkívül intuitív jelenlétben kvázi ,,beszélteti a kliens testét.” A válaszok gyakran testérzetek, képek, gondolatok, színek vagy illatok formájában jelennek meg. Gyakran egy egész emlék, vagy sztori lefut a terapeuta előtt, (pláne a kliensben magában) ami az érintett szövetbe szorult be valamikor.
Mivel egy folyamatnak csak az egyik fele a feltárás, a másik fele a hiányzó szükségletek beazonosítása és betöltése kell, hogy legyen. Így a terapeuta egyfajta érzelmi svédasztalként funkcionál, lehetőséget biztosítva a kliensének, hogy azt vegye le, azzal lakjon jól, amire éppen szüksége van az érzelmi testének. Nem ad energiát, nem változtat, nem erőszakol ki és be semmit, nem manipulál. Egyszerűen csak ott van és megtartja a klienst a nehéz érzésekben úgy, ahogy anyának kellett volna őt megtartania.
Ezt hívják társszabályozásnak, ami az ellenálló és erős idegrendszer alapfeltétele.
Többen jönnek csak pihenni egyet, kikapcsolni, relaxálni és megélni a teljes ellazulást, az egységet.
Ha viszont terápiában gondolkodunk, a következő problémákkal fordulhatsz bizalommal egy haptonómiás szemléletű tanácsadóhoz:
Az érintés a legintimebb kapcsolódási forma két fizikai lény között. Test a testhez, bőr a bőrhöz ér.
Egy haptonómiás folyamat alatt mély dolgok mozdulhatnak meg, hiszen nem csak fizikai, hanem lelki és energetikai kapcsolódás is történik ekkor: a haptonómiás megtartás miatt szinte eggyé válik a két test, gyönyörű áramlást létrehozva, ami már önmagában gyógyító hatású lehet. Betöltődhetnek olyan hiányok, amik néha egészen korán, már magzati korunkban keletkeztek és azóta is hívják a figyelmünket stressz, betegség vagy magány formájában.
Ezekre a kihívásokra mind megoldást nyújthat a haptonómia, a kapcsolódás művészete.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.